Bár vámpírtörténetek évezredek óta léteznek, a modern legendát Bram Stoker klasszikus mûve és Hollywood teremtette meg: a szexuálisan túlfûtött vérszívó, aki különösen érzékeny a napfényre, fokhagymára és a kereszt látványára; ha viszont sikerül eme veszélyforrásokat elkerülnie, gyakorlatilag halhatatlan. A mesék valós alapjait keresve a kutatók nem csak lehetséges magyarázatot találtak a hiedelem kialakulására, hanem ígéretesnek tûnõ terápiás lehetõségeket olyan súlyos betegségekre, mind a rák, az AIDS vagy az idõskori vakság leggyakoribb okaként számon tartott életkorfüggõ macula (=sárgafolt)-degeneráció.
Drakula a reflektorfényben
A valóságban a „vámpírok” sokkalta szánalmasabb lények: egy ritka betegségben, a porfíriában szenvedõ emberek lehettek. A porfíria tulajdonképpen több, rokon betegség gyûjtõneve, melyek a csontok, a fogak és a bõr szöveteiben porfirinvázas pigmentek felhalmozódásával járnak. Porfíria akkor lép fel, mikor a szervezet „hem-gyártási” folyamatában hiba következik be. A hem elõállítása nyolc lépésbõl álló folyamat, melynek minden lépéséért külön enzim felel. A Fe2+ beépülése e folyamat utolsó állomása. Porfíria esetén az egyik lépés nem következik be, mindez pedig a folyamat köztes termékeinek túltermeléséhez vezet. A szervezet nem tud egykönnyen megszabadulni tõlük, így – gyakran a bõrben – felhalmozódnak e vegyületek. A fémet nem tartalmazó porfirinek – akárcsak a fémtartalmúak – bizonyos hullámhosszú fénnyel gerjesztõdnek, elektronjaik magasabb energiaszintre ugranak, s gerjesztettségüket képesek átadni más molekuláknak, különösen az oxigénnek. Mindez különbözõ reaktív szabad oxigéngyökök képzõdéséhez vezet, melyek a bõr szöveteinek roncsolását okozzák.
A betegség súlyosabb formáiban – mint amilyen az öröklõdõ eritropoietikus porfíria – a betegek szabad testfelülete súlyosan torzul: az orr, a fülek és az ajkak lágyabb szövetei gyakorlatilag elemésztõdnek, az íny bomlásával szabaddá válik a foggyökér, mely által a fogak hosszúnak, agyarszerûnek tûnnek. A bõr sebesedik, erõsen pigmentált és pigmenthiányos foltokkal tarkított képet mutat. A pigmenthiányos foltokon megfigyelhetõ a háttérben meghúzódó anémia. Mivel a vérszegénység vérátömlesztéssel kezelhetõ, a népi orvoslásban vér fogyasztásával próbálhatták gyógyítani. A veleszületett eritropoietikus porfíriában szenvedõk bizonyára megtanulták: tanácsos kerülni a napfényt, akárcsak a fokhagymát, ti. tartalmaz olyan vegyületeket, melyek a porfíria tüneteit súlyosbítják.
|