A sárkányok rendszerint természetes üregekben és barlangokban élnek, amit a szükségleteiknek megfelelõen átalakítanak. A sárkány lakóhelye két nagyobb helyiségbõl áll, a kijárathoz közelebb esõnek csupán az a rendeltetése, hogy elaltassa a kíváncsi emberek gyanakvását. Normális körülmények között a bejárati nyílás csak akkora, hogy a lény ki- és belépéskor éppen átférjen rajta, rendszerint növények vagy kövek mögé van rejtve. Az évek során a barlang bejárata a hozzádörzsölõdõ pikkelyektõl simára kopik, kifényesedik. A sárkány úgy választja meg a barlangját, hogy az belül elég nagy legyen ahhoz, hogy megfordulhasson, ha üldözik, ugyanakkor ne legyen annyira nagy, hogy könnyen felfedhessék.
Az otthon keresésének mindig ugyanaz a módszere: a sárkány ultrahang-rezgéseket bocsát ki, és a szája körüli szõrzetével meg a "macskabajszával" érzékelve a visszhangot, meg tudja állapítani a mélyben rejlõ barlang helyét. Azután keres még két másik barlangot, és miután megjelölte az elsõt, alagutat fúr belõle a másik kettõbe, de csak akkorát, amekkorába a teste éppen belefér. Nagy gonddal megnyagyobbítja és fényesre csiszolja a belsõt, alaposan ellenõrzi, hogy nincs-e másik kijárata, vagy nem szabdalják-e repedések, azután ás néhány lyukat. Végül szellõzõ kürtõket fúr vagy fúrat a rabszolgáival. Ha további helyre van szüksége, újabb helyiségeket váj ki, mígnem egész barlang-komplexumot hoz létre, ahol kényelmesen élhet, és van elegendõ helye a rabszolgái és a kincsei számára is.
A földi sárkányok és a vízi sárkányok körében ez a legelterjedtebb lakóhelytípus, míg a tûzsárkányok másféle társadalmi szervezettségben élnek, másoa a szokásaik és a viselkedésmódjuk is. A különféle fajoknak szentelt fejezeteinkben részletesen leírjuk azok lakóhelyét, szólunk rabszolgáiról és a család szolgálóiról is.
|