Minden sárkány féltékenyen õriz az otthonában néhány õsrégi, fényes, kerek követ. Ezek a Lapis draconiensis aurulucentis néven ismert kövek természetes állapotukban foszforeszkálnak. A sárkány, örökség vagy fosztogatás révén jut hozzá. Ezek a kövek nem találhatók meg másutt a földön, szentek a sárkány számára, és értékük oly hatalmas, hogy emiatt ereklyeként õrzi azokat.
Számos legenda fûzõdik ezekhez a kövekhez.
Jóllehet gondosan õrzik õket, mégis volt egy norvég sárkány, akitõl sok száz évvel ezelõtt a gnómok ellopták a szent köveket, miután gazdájuk a riválisával vívott párbajban elpusztult.
Hatalmas erejük ellenére a sárkányok nem képesek arra, hogy visszaszerezzék a köveket, ez a veszteség borzalmas katasztrófa a faj számára. A hagyomány szerint ezek a kövek egy távoli bolygóról, a Fényes Bolygóról valók, ahol még mindig élnek az óriás sárkányok.
A távoli múltban e sárkányfaj néhány példányát a Minden Sárkányok Atyja elûzte errõl a bolygóról, mert azok megpróbálták átalakítani életkörülményeiket, s eközben nem voltak tekintettel az ökológiai egyensúlyra. A köveket azért hozhatták magukkal, hogy emlékeztesse õket az otthonukra, ragyogó bolygójukra.
Ez a legenda is arról szól, hogy a sárkányok mennyire tisztelik a természetet, és ügyelnek arra, hogy a mágia gyakorlása közben ne sértsék meg az ökológiai egyensúlyt.
A számûzöttek úgy vélik, hogy ha tanulmányozzák a sárkányok életmódját, képesek lesznek visszatérni a Fényes Bolygóra, hogy csatlakozhassanak a Nagy Sárkányhoz és otthon maradt társaikhoz. E hiedelemnek köszönhetõena legtöbb sárkány nem él vissza az erejével és a hatalmával. De mert intelligens és szabad lények, akad köztük, aki elkóborol a többiektõl, és sötét ösvényekre téved. Az ördög szolgái csatákban vesznek részt, és egyetlen feladatuk az, hogy a kétségbeesést és a pusztulást terjesszék. Ez történt azzal a sárkánnyal is, aki csatlakozott a Sötétség Urának fekete erõihez, és évszázadokig támogatta a rettegés és a halál birodalmát.
Érdekes megjegyezni, hogy a sárkányok kódexe nem tartja bûnnek, ha valaki az embertõl lop, ugyanakkor a falánkságot megbocsáthatatlan véteknek ítéli.
|