| A sárkányok meglehetõsen jó poéták, és valószínûleg õk a szerzõi számos, a tizenkettedik században keletkezett névtelen költeménynek, amely szájhagyomány útján egészen napjainkig fennmaradtak. Kimerítõ kutatásokat folytattunk annak érdekében, hogy felkutassuk néhány sárkány-trubadúr költeményét, s e helyütt közreadunk néhányat közülük:
"Veni Dulcis Amica Mea
Cum qua iocari et suaviari
Et teneras delicas sumere
Et in amore finire"
Jer barátnõm
Játsszunk, s csókolj,
Élvezzük a boldog gyönyört,
S haljunk boldogan.
Ezek a sorok a szerelmi költészet címszó alá illenek. Ezt az egyszerû költeményt Ambrosius de Jolicasin lovag írta, aki a Jolicasin nevû földi sárkány emberi alakja volt, s aki két lovagot is felnevelt, és Nagy Károly uralkodása alatt vált híressé.
Habár a következõ költemény szerzõjét nem ismerjük, a mû tárgya nagyon hasonlít a sárkányherceg és Aquitániai Eleonóra egyik udvarhölgyének történetére. A költemény elevenen idézi fel a megcsalt szerelmes tragikus búcsúzásának hangulatát. A boldogtalan sárkányherceg e szavakkal válhatott el szerelmétõl:
"Dulcis Amica vale, sine te
Procul hinc habitatus
Anxius abscedo, qui non
Cito rediam.
Non discedo tamen totus
Remanetque tecum
Cogitamen meum. Discedo
Vix ego mecum."
Isten veled barátnõm,
Most nélküled kell útra kelnem.
Bánattal szívemben távozom:
Nem jövök meg esztendõre,
De nem megyek el végleg,
Gondolatban veled
Maradok örökre,
Csak a szívem sajdul bele.
A költõk egyike a titokzatos Cercamon vitathatatlanul sárkány volt, és egy ideig közeli barátságban állt a híres Marcabrúval, a kiváló, Gascogne-ból származó trubadúrral. Cercamon stílusa, amelyre nagymértékben hatott barátjáé, zeneien lágy, amint azt a következõ versszek is mutatja:
"Quant l'aura doussa s'marzis
El fuelha chai de sul verjan
E l'auzelh chajan lor latis,
Et ieu de sai sospir e chan
D'amour que. M te lassat e pres,
Qu'ieu anc no l'agui en poder."
Amikor a lágy fuvallat fojtóvá lesz,
A fáról mind lehull a levél,
S a madár sem dalol többé,
Majd akkor szólal meg az én dalom,
Mert elhallgatni nem marad erõm.
Tudomásunk van egy nõi trubadúr létezésérõl is, aki vidám verseirõl és kedves dalairól vált híressé. Ez igen szokatlan egy olyan idõben, amikor a nõi poéták jobbára csak a kobzosok számára írtak, s magánéletük rejtve maradt.
Comtessa de Día volt a neve, és valójában egy fiatal nõstény sárkány volt a Draco családból. Oly vakmerõ és öntelt volt, hogy sosem hagyta abba a verselést - mûvei közül négy maradt ránk hiánytalanul -, és késõbb csatlakozott egy vándorló trubadúrokból álló csoporthoz, majd megénekelte saját élettörténetét is.
"Ab joi et ab joven m'apais
E jois e jovens m'apaia,
Car mos amics es lo plus gais
Per qu'ieu sui coindet'e gaia;
E pois eu li sui veraia
Be. Is taing q'el me sia verais,
C'anc de lui amar no m'estrais
Ni ai cor que m'en estraia."
Ifjú vagyok és boldog,
Kedvesem is boldog velem.
Az én szerelmem szép nagyon,
S neki a legszebb én vagyok.
Én hû vagyok õhozzá,
S érzem, õ is hûséges,
Szerelmét nem csalom meg,
De õ sem csal meg sosem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
