| A nõstény sárkányok igen ritkák, ezért különleges bánásmódban van részük. A hím, aki a tojást költi ki, nem tágít a tojás mellõl, figyelmesen õrzi, és rendszeresen megforgatja.
Amikor elérkezik a kikelés ideje, az aggódó apa biztonságos helyre viszi, távol az emberi településektõl, és fészket készít neki, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elõl. Mihelyt a kis sárkány kikel a tojásból, ennivalót visz neki, hogy ne kelljen elhagynia a fészket. Amikor a sárkánykölyök elég erõs ahhoz, hogy meg tudjon kapaszkodni apja vállán, az elrepül vele a sárkányudvarba, ahol fiatal életének további részét fogja tölteni mindaddig, amíg a Sárkány Atya úgy nem találja, hogy házasságra érett.
A védelem és a csoportos nevelés eredményeként a fiatal nõstény fizikailag lassabban fejlõdik, viszont gyorsabban válik ivaréretté. Nem ritka, hogy a fiatal nõstény beszélni kezd, még mielõtt szárnycsonkjai elõbújnának.
A nõstény sárkány nagy tiszteletet érdemel, és úgy bánnak vele, mint egy királynõvel. Gyakran büszkébbek és vadabbak, mint a hímek, és féltékenyek az elõjogaikra.
Mire a nõstény készen áll a nászrepülésre, már csodaszép állattá fejlõdött, és megszerezte a felnõtt nõstények bölcsességét, s a sárkányok tudásának legjava is a birtokában van. Egyedül indul a nászrepülésre, de a fiatal hímek, akik nászra akarnak lépni vele, csatlakoznak hozzá. Mire eléri célját a mocsár kellõs közepén, már több száz kifejlett hím követi.
A sárkányok vonulásának irányát és végcélját a közösség Sárkány Atyja határozza meg.
A fiatal nõstények, akik jártasak a mágiában, gyakran nagyon szép sárkány asszonyokká alakulnak át. Ezt az illuzórikus állapotot tovább tudják fenntartani, mint a hímek. Be tudnak lépni az emberi társadalomba anélkül, hogy felfednék igazi valójukat, és humán alakjukat figyelemre méltóan hosszú ideig meg tudják õrizni. Emléküket napjainkban olyan legendák õrzik, mint amelyik Melusine történetét meséli el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
